Technológiai lexikon II.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Technológiai lexikon II.

Témanyitás  Benjamin Lafayette Sisko on Szomb. Dec. 12, 2009 5:22 pm

Számítógépek



Valószínűleg a csillaghajók legfőbb műveleti eszköze a főszámítógép, amely mindenért felelős, ami a hajón történik. A rendszer szíve három fő-processzormagból áll, amelyek miniatűr szubtérmező-generátorok segítségével képesek az optikai adatokat a fénysebességnél is gyorsabban feldolgozni.

DuotronikusA 2243-ban Dr. Richard Daystrom által készített duotronikus áramkörök komoly előrelépést jelentettek a számítógépek erejében és sebességében. Minden föderációs csillaghajót ilyen számítógépekkel szereltek fel az elkövetkező 80 évben. A duotronikus technológia alapjait az érzékelő technológiában is sikeresen alkalmazták. A duotronikus áramköröket 2329-ben az izolineáris chipek váltották fel.

MultitronikusA 2260-as években Dr. Daystrom fejlesztette ki. A multitronikus számítógépek hatalmas kapacitásnövekedést jelentettek az akkor használt duotronikus rendszerekhez képest. Dr. Daystrom az agy működését keresztezte a számítógépes áramkörökkel, és ezzel a rendszer egy emberi agyhoz hasonlóan gondolkodhatott. Az első multitronikus rendszer az M-5 volt, amelyet a csillaghajók legtöbb funkciójának automatizálására terveztek. Az M-5 remekül szerepelt a szimulációk során, de amikor a USS Enterprise fedélzetén tesztelték a számítógép hamar instabillá vált. Ezért Daystrom áttervezte az M-5-öt, hogy az alapprogramozásban az emberi élet védelme is szerepeljen.

IzolineráisAz izolineáris chip 2329-ben váltotta fel a duotronikus áramkört, és 45 évig a Föderáció számítógépes rendszereinek a legfőbb tartozéka lett. Az izolineáris chipek legnagyobb előnye a tároló és a feldolgozó egység kombinálása egyetlen teljesen integrált egységben. Néhány izolineáris tárolóegység található a PADD-okban és a trikorderekben is. Nagy számítógépekben akár izolineáris chipek ezrei is lehetnek, melyek mindegyike párhuzamos processzorként működik, ezzel hatalmas tároló és feldolgozó kapacitást biztosítva.
A Galaxy osztályú csillaghajók főszámítógép rendszere három számítógépes magból áll. Mindegyik mag 10 egységből áll, amelyek mindegyike 2048 kitüntetett tárolóegységet tartalmaz, egyenként 144 izolineáris chippel - ez összesen 294.912 chip egy magban.
A kardassziaiak is használják izolineáris technológiát - ők chipek helyett rudakat használnak.

Bioneurális gélcsomagA bioneurális gélcsomagok a Föderáció legújabb számítógépes fejlesztései. A rendszer nem az izolineáris számítógép-rendszer helyettesítése, inkább annak egy megnagyobbítása. A gélcsomagok biológiai alapúak, az emberi agyhoz hasonló szerkezetűek. A csillaghajó számítógépes rendszereiben elhelyezett gélcsomagokkal az információ gyorsabban áramolhat, és hatékonyabb annak szervezése is. Az új Intrepideken nagyon sikeresnek bizonyultak, habár a gélcsomagok biológiai eredete néha kisebb problémákhoz vezetett, mint pl. a fertőzés. A neurális gélcsomagokat már minden új csillaghajón használni fogják.

PADD
A PADD, a személyi hozzáférésű kijelző eszköz az egyik leggyakrabban használt módszer az informácók elérésére és megváltoztatására. Habár a Padd-ek kapacitása a nagyobb asztali egységekhez képest korlátozott, kis méretük miatt jóval kényelmesebbek, mint nagyobb testvérei. A kialakítás sikerességére jellemző, hogy sok más faj is létrehozott hasonló technológiájú szerkezeteket.
A Padd-ek mind memória mind feldolgozó kapacitással rendelkeznek, és nagyobb kapacitású rendszerekhez is csatlakoztathatók. A kijelző a felület több mint 50%-át elfoglalja. Általában érintéssel irányíthatók, de néhánynak egyéb vezérlője is lehet.
A Csillagflotta három méretben használja őket: 10.16 x 15.24 x 0.95 cm, 20.32 x 25.41 x 0.95 cm, és 22.86 x 30.48 x 1.27 cm nagyságú modellek léteznek. Mikrofinom durániumból készülnek, sarium-krellid energiacellákkal működnek, tömegük 113.39 és 340.19 gramm között van. Nanopixeles molekuláris mátrix képernyővel vannak felszerelve. A memória mérete 15.3 és 97.5 kilokvad között van. Minden egység tartalmaz egy szubtérvevőt, amelynek segítségével erősebb számítógépekhez is csatlakoztathatók.

Kvad
A számítástechnika mértékegysége. Gyakrabban használatosak : MegaKvad, GigaKvad és TeraKvad.


Részecskék


Anion:
Anionokat kronoton részecskék eltüntetésére lehet használni. 2368-ban Data parancsnok-helyettes egy anion sugárzót használt, hogy megtisztítsa a hajót a Geordi LaForge és Ro Laren - akik a hajón egy fázisolt állapotban voltak - által létrehozott kronoton részecskéktől.
Barion:
A legnehezebb részecskék osztálya. Ide tartoznak a neutronok, protonok és a nehezebb, instabil hiperionok: a lambda, szigma, kszi és omega részecskék. Ezen osztály antirészecskéit antibarionoknak hívják. A barionok három kvarkból állnak, amelyeket az erős kölcsönhatás tart össze, ugyanaz az erő, ami magát az atommagot. Ahhoz, hogy a barionok fenntartsák állapotukat, minden elemi részecske között kölcsönhatás során a barionok száma változatlannak kell maradnia. Föderációs csillaghajóknak rendszeresen barion-tisztítást kell végrehajtani, hogy megtisztítsák őket a szennyeződésektől.
Dekion:
A fénynél lassabban haladó részecskék osztálya. A USS Voyager dekionsugarat használt, hogy hasadékot nyisson egy 3-as típusú szingularitás eseményhorizontján. 2369-ben az Enterprise-D legénysége változásokat észlelt a dekion mezőben, melyből kiderült,hogy egy temporális hurokba kerültek.
Foton:
Az elektromágneses sugárzás mennyisége. A fotonon vizsgálat során bebizonyított hullám- és részecskeviselkedés vezetett el a kvantumm elméletek fejlődéséhez a Földön.
Gravtion:
Az univerzumban minden tömeg között fellépő gravitációs erőért felelős részecske. A Föderáció csillaghajói mesterséges úton is létre tudják hozni, és rengeteg módon felhasználni. Például az Enterprise-D gravitont használt, hogy kommunikálhasson a kristálylénnyel. A nehéz gravitonok nagy pusztítóerővel rendelkeznek, és ezt a fegyvert az Enterprise legénysége a Borg ellen is be akarta vetni, habár kiderült, hogy valószínűleg hatástalan lenne. 2368-ban gravitonhullámok pusztították el a USS Vicot, és megrongálták a USS Enterprise-t, amikor a hajók pajzsainak ereje kölcsönhatásba került egymással. Néhány mesterséges gravitációs rendszer gravitonok létrehozásával működik. Néhány idegen technológia antigravitont is képes előállítani, amivel zavarni lehet a transzportersugarat.
Ionogenikus:
Ionogenikus részecskéket bizonyos energiaformák tárolására lehet használni. 2368-nam Geordi LaForge ionogenikus részecskéket használt, hogy csapdába ejtse a hajó legénységének néhány tagját megszálló idegen bűnözők "lelkét".
Kedion:
Ezt a részecskék 2370-ben LaForge parancsnok-helyettes arra használta, hogy újraindítsa Data etikai szubrutinjait, miután azt Lore kiiktatta.
Kronoton:
Olyan részecske, melynek neve leginkább a fázis-, és temporális technológia területén merül fel. 2368-ban kronoton az Enterprise-D legénységének két tagját nagy mennyiségű kronoton részecske fázisolt állapotba vitte. 2371-ben kronoton részecskék okozták Sisko kapitány, Bashir doktor, és Dax parancsnok-helyettes transzporter balesetét, amikor is visszautaztak a 21. századba. Nem sokkal ezután O'Brien főnök számos rövid ugrást tett a jövőben a kronoton részecskék miatt.
Lepton:
Részecskék osztálya, melyek nem lépnek kapcsolatba az erős magerővel. Elektromosan semlegesek vagy egységnyi töltéssel rendelkeznek. A leptonoknak nincs belső szerkezetük. Ide tartozik az elektron, müon, tau és a neutrínó három fajtája. Habár a leptonok nagyon könnyűek, nem egyformák. Az elektron, például, egy negatív töltést hordoz, és stabil, vagyis nem bomlik szét más elemi részecskékre. A müon szintén negatív töltésű, de a tömege az elektronénak a 200-szorosa, és kisebb részecskékre bomolhat. A leptonok más részecskékkel a gyenge kölcsönhatáson (elektrommágneses-, gravitációs erő) keresztül lépnek kapcsolatba. Féregjáratok kinyílás vagy helyváltoztatás előtt leptonokat bocsáthatnak ki.
Magneton:
Régen a magnetont arra használták, hogy megmérjék egy részecske mágneses erejét. A modern fizikában az elnevezés egy sajátos részecskét jelent, amit érzékelő rendszereknél használnak.
Metreon:
A "Metreon Kaszkád" nevű fegyver alapja. Ez a fegyver pusztította el egy talaxiai holdkolóniát; a Kaszkád nagyon magas szintű metreon-sugárzást okozott a holdon. Ez a magas szint könnyen metrémeát okozhat, ami egy halálos vérbetegség. 2371-ben Dr. Jetrel, a Metreon Kaszkád alkotója, metrémeában halt meg, amivel a Kaszkád robbanásának helyszínén végzett vizsgálatok során betegedett meg.
Mezon:
A részecskék minden osztálya részt vesz abban abban az erőben, amely a nukleonokat az atommagban egyben tartja. A leptonokhoz hasonlóan a mezonok is a féregjárat aktivitáshoz kapcsolódnak.
Müon:
Egy instabil részecske, hasonló az elektronhoz, de jóval nagyobb a tömege. A müonok a leptonok osztályához tartozik. Ha nagyobb mennyiségű müon kerül egy reaktormagba, az robbanáshoz vezet, amikor a hajó teret vált. Ez különösen veszélyes, mert a müonokat nehéz érzékelni.
Nadion:
A fézerfegyverekhez kapcsolódó részecske. 2371-ben Janeway kapitány a fézerét használta, hogy bezárjon egy temporális szakadást úgy, hogy nadion részecske visszacsatolást okozott benne. A Voyager később egy nadion robbanást használt, hogy megsebesítse a Démonbolygón lévő életformát, amely megtámadta a hajót.
Neutrínó:
Töltés nélküli részecske, csekély tömeggel. A neutrínók képesek áthatolni az anyagon. Ennek ellenére a 24. századben a neutrínó érzékelők nagyon kompaktak és hatékonyak lettek, így ezeket a részecskéket könnyedén használhatják vészjelzéseknél. A bajori féregjárat kinyílásakor és bezáródásakor is nagyobb mennyiségű neutrínót lehet észlelni. 2365-ben az Enterprise egy neutrínósugár segítségével pusztított el egy baktériumtelepet, amely a burkolatot kezdte enni. A neutrínóknak 1/2-es a spinje; 2370-ben Jadzia Dax rájött, hogy a valószínűség törvényei a Deep Space Nine-on jelentősen torzultak, köszönhetően az állomáson lévő neutrínók spinjének. Az antineutrínó a neutrínó ellenpárja. Ezek nagyon károsak a föderációs reaktormagoknak - 2371-ban egy sikariai űrhajlító gép antineutrínót bocsátott ki, amikor B'Elanna Torres használni akarta, komoly gondot okozva ezzel a hajón.
Neutron:
A neutron az atommagot alkoztó egyik részecske. Egységnyi tömegűek, és nincs töltésük. A neutron nélküli atommagok instabilak. Az izotópok egy anyag standard formájától a neutronok számában különböznek; az atom tömege más, de a kémai tulajdonságok változatlanok. 2200-as évek végén a klingonok egy olyan Ragadozómadarat fejlesztettek ki, amely álcázás közben is tudott támadni. A hajó nagy mennyiségű neutron-sugárzást bocsátott ki, de ez sem volt elég a hajó megtalálására, csak nagyon kicsi távolságban. Az antineutronok tömege, spinje és bomlási ideje megegyezik a normál részecskéével. Néha proton-antiproton ütközés során is keletkeznek, és ellentétes mágneses töltéssel rendelkeznek, mint a neutron. Bizonyos gravitációs mező konfigurációk átengedik az antineutronokat, míg az antigravitonokat felfogják.
Nukleonikus:
A nukleonikus részecskék a kommunikáció technológia egyes formáihoz kapcsolódnak. 2368-ban egy katarán szonda nukleonikus sugarat használt, hogy áttörje az Enterprise-D pajzsát, és mesterséges emlékeket raktározzon el Picard kapitányban. 2371-ben a Voyager nukleonkus részecske fluktuáció okozta sérüléseket talált egy kazon hajón. Kiderült, hogy a hajót egy Voyagerről származó replikátor-másolat hibájából bekövetkezett robbanás rongálta meg.
Omega:
Sokak által a leghatalmasabb energiaforrásnak tartott részecske. Egyetlen molekula több energiát termel, mit egy föderációs reaktormag, és néhány tudós szerint az omega molekula lehet az Ősrobbanás mögötti energiaforrás. Az omega molekulák nagyon instabilak, és a bomlásuk nagy területen súlyosan megrongálhatja a szubteret, lehetetlenné téve a térváltást. A Föderáció az omega molekula használatát a csillagközi utazás elleni súlyos fenyegetésnek tekinti, és a csillaghajó kapitányokat felhatalmazták, hogy minden eszközzel pusztítsák el a molekulát, ha találnak belőle - ez az utasítás még az Elsődleges Irányelvet is hatálytalaníthatja.
Omikron:
A Föderációs csillaghajók egy lehetséges alternatív energiaforrása; 2371-ben a Voyager legénysége egy csillagködben talált omikron részecskéket. A részecskékről kiderült, hogy az élő csillagköd anyagcsere rendszerének része. Omikron részecskék a holografikus technológia területén is feltűnnek.
Polaron:
A polaronok az érzékelő- és kommunikációs rendszerek bizonyos formáihoz kapcsolhatók. Segítségükkel az álcázott hajók is megtalálhatók, vagy érzékelhetők az időhullámok. A Domínium fázisolt polaron fegyvereket használ, mivel ezek nagyon könnyedén áthatolhatnak a pajzsokon. A modern föderációs és szövetséges pajzsrendszereket már feljavították, így hatékonyabbak a polaron fegyverek ellen.
Pozitron:
A pozitron az elektron antipárja. A 20. századi sci-fi író Isaac Asimov történeteiben a robotoknak pozitronagyuk volt; évszázadokkal később Dr. Soong ezt meg is valósította, amikor a kifejlesztett pozitronikus technológia révén neurális hálót készített az andoridjainak, Lore-nak és Datanak. Ez a technológia még nem terjedt el, de pozitronikus rendszereket használnak sérült embereken, hogy az agyműködést fenntartsák. Pozitronokat érzékelő rendszerknél is használnak olyan tárgyaknál, amelyeken nehéz áthatolni normál érzékelőkkel.
Proton:
A protonok az atommag alkotóelemei. Az antiprotonoknak számos felhasználása van az érzékelő rendszerekben - az Enterprise-D ennek segítségével bukkant a kristálylény nyomára, amikor is gamma-sugárzást észlelt, ami antiprotonok bomlásából származott. A Domínium antiproton-sugarat használt, hogy megtalálja az álcázott hajókat. 2267-ben az Enterprise egy idegen harcigépet talált, ami antiproton-sugarakat lőtt ki, átvágva ezzel egy teljes bolygót. Antiprotonokat orvoslásra is használhatnak. A Voyager OSH-ja antiprotont használt, hogy meggyógyítsa Paris hadnagy genetikai mutációit, amelyet a 10-es fokozatú utazás okozott.
Szubtéri:
Mindenféle részecske, amit egy aktív térhajtómű sugároz ki. A szubtéri részecskék követhető nyomot hagynak hátra, ezek alapján megmondható a akár kibocsájtó hajó típusa is.
Tachion:
A fénysebességnél gyorsabban haladó részecske. Aktív tachionsugarakat álcázott romulán hajók felkutatására használnak. A természetben előforduló tachionok segítségével az ősi bajori napvitorlások csillagközi távolságokat is képesek voltak megtenni. Az inverz tachionsugár káros hatással lehet a téridő kontinuumra.
Terion:
Néhány fegyverrendszernél használják. Picard kapitány 2369-ben igen súlyosan megsérült egy sűrített terion sugártól.
Terrakon:
A terrakon részecskéket régészek használják, mivel a bomlási idejük segítségével az ősi tárgyak valódisága könnyen megállapítható.
Tetrion:
A tetrionok elemi részecskék, amelyek csak a szubtérben létezhetnek hosszabb ideig, a normáltérben instabilak. 2369-ban tetrionokat találtak az Enterprise-D fedélzetén, ez segített kideríteni, hogy egy szubtérbeli idegen faj elrabolta a legénység néhány tagját. A tetrionok rongálhatják a felszereléseket, és alkalmanként a fézerfegyverek ártalmatlanítására használják. A romulánok az álcázóberendezésüknél használnak tetrion kompozitort, és az álcázott Harcimadarak ezek a részecskéket bocsájthatják ki. A koherens tetrionsugarat használt a Gondviselő, hogy hatalmas távolságokban kutathasson.
Verteron:
A verteron nagy mértékben károsítja a térhajtómű eszközeit; 2369-ben az Enterprise-D-t egy verteron impulzus segítségével bénította meg két tudós, akik szerint a térhajtómű rongálja a téridő szerkezetét. Verteron részecskéket a féregjáratoknál is találhatnak.
Z:
A Z részecskék a gyenge magerő közvetítőinek egyike. Hajók is kibocsáthatják, főként azok, amelyek gyenge minőségű álcázót használnak. Az Enterprise-D legénysége Z részecskéket használt arra, hogy megtalálja az Ardras nevű hajót a Ventax III körüli pályán.

Replikátor


A replikátorok alapetően a transzporter technológia oldalhajtásai. A Molekuláris Mátrix Anyag Replikátor, ahogy teljes nevén nevezzük képes csak arra, hogy a tárolt anyag egy mennyiségét dematerializálja hasonlóan ahhoz, ahogy a transzporter rendszer teszi, azonban itt nincsenek leképező szkennerek, amelyek az anyag szerkezetét elemzik. Helyette egy kvantum geometria transzformációs mátrixot használnak az anyagáramlás módosítására. A számítógép, amely a folyamatot felügyeli, felhasználhatja bármely tárolt mintázatát ebben a mátrixban, miután a mintázatot "ráillesztik" az anyagáramlásra, az újra materializálódik az eredeti mintavételezett tárgy majdnem tökéletes másaként.
Léteznek kicsi, különálló replikátor egységek is és ezeket energiával kell ellátni, és periodikusan nyersanyagokkal kell feltölteni őket ahhoz, hogy működjenek. Azonban a legtöbb replikátor nem más, mint egy újra materiqlizáló egység és egy számítógép alprocesszor/interfész panel. Több ezer ilyen egységet lehet egy központi dematerializáló és átalakító mátrix rendszerhez kapcsolni, amelyet egy több ezer mintázatot tároló számítógép irányit és több tonna nyersanyaggal van feltöltve. Amikor a felhasználó replikálni akar valamit, kérelmét betáplálja a terminálba, mely ezután lekéri a kívánt terméket a központi rendszerből. Azt követően, hogy a dematerializációs és mintavételezési folyamat befejeződik, az anyagáramot tápvonal hálózaton keresztül ahhoz a terminálhoz rányitják, amelytől a kérés érkezett és ott újra materializálják. Ezen rendszer alkalmazásával elkerülhető az, hogy ezernyi különálló replikátort kelljen nyersanyagokkal feltölteni.


Elméletileg bármilyen anyagot elő lehet állítani bármilyen alapvető nyersanyagból, azonban a gyakorlatban jelentős energia megtakarítást érhetünk el akkor, ha csak bizonyos nyersanyagokat használunk, például az élelmiszerek replikálására szerves molekula láncolatokat használnak, amelyek hosszú láncmolekulák kombinációi és külön úgy tervezték - statisztikailag kiszámítva - hogy minimális molekuláris átalakítással maximálisan változatos élelmiszereket kapjunk. Ennek megfelelően létezik a nem-élelmiszer termékek replikálására is alapanyag. Természetesen a számítógép automatikusan kiválasztja az alapanyagot.
A replikátorok, amelyekbe egy dematerializációs rendszert is beépítettek, hulladék feldolgozóként is szolgálhatnak úgy, hogy behelyezett hulladékot dematerializáják és visszajuttatják a központi tárolóba, készen az új replikálásra. Nem is olyan régen még sokkal hatékonyabb volt egyszerűen összegyűjteni és feldolgozni a hulladékot hagyományos módszerekkel és a replikátorok ilyenfajta felhasználása ritka volt. Mindazonáltal a replikátor technológia fejlődése korunkban használható alternatívává alakította ezeket a rendszereket és az újrahasznosítás ezen formája fokozatosan elterjed.
Léteznek nagyobb méretű ipari replikátorok is, melyekkel olyan termékek igen széles választékát állítják elő, melyeket korábban külön üzemek hoztak létre. Azonban ezeknek a replikátor rendszereknek korlátozottak a képességeik - a legfontosabb korlát az előállított termék mérete. A nagyobb legyártandó termékek esetében szükséges az, hogy kisebb elemeket replikájának, majd ezeket hagyományos módon szereljék össze. Sajnos messze vagyunk még a megálmodott, replikált felhőkarcolótól, vagy csillaghajótól.
Napjaink összes replikátor rendszere rendelkezik egy közös korlátozással: molekuláris felbontási szinten működnek. Ennek következtében jelentős számú egy bites hiba keletkezik a replikáció során kvantum szinten. Többen azt állítják, hogy a replikált élelmiszereknek ezért van olyan jellegzetesen gyengébb íze a "valódi"-hoz képest, bár ez inkább a technológia iránti elfogultság kérdése, mintsem egy észlelhető különbségé. Azonban a fellépő hibák több, mint elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az idegi- és bioelektromos minták pontos energia állapotainak replikálását. Ezek a minták, amelyek a transzportálás alatt pontosan reprodukálódnak, szükségesek egy élőlény materializálásához, ez a korlátozás tehát megakadályozza bármely élő dolog replikálását a hagyományos módszerekkel.

Polaronsugár


A Domínium elleni első csatában a Föderáció egy lehangoló tapasztalata az volt, hogy a Domínium fegyverek könnyedén áthatoltak a föderációs pajzsokon. A Domínium vadászai fázisolt polaronsugarat használtak, ami úgy áthatolt a pajzsokon, mintha azok ott se lettek volna, és a frekvencia változtatása sem segített. Azután kiderült, hogy a Domínium ezt a fegyvert három fő formában használja: Pisztoly: ez egy általános használatú kézi egység. Lényegesen kisebb és gyengébb, mint a lentebb található karabély. Karabély: a fázisolt polaronkarabély a jem'hadar katonák alapfelszerelése. A pisztolyhoz hasonlóan a karabélynak sem lehet az energiaszintjén állítani, csak egy halálos fokozat van. A fegyver egy fázisolt polaron impulzust bocsát ki, amelyet egy erős elektromágneses energia zár magába; mindkettőt egy trítium mikrofúziós reaktor látja el energiával. Kémiai módosítások is adhatok az energiaáramhoz, mint például alvadásgátlók, idegközvetítők, stb. Ezek garantálják, hogy a megsebesített áldozat a lehető legnagyobb károkat szenvedje el, gyakran halált a legkisebb sebtől is. Hajókon használt: a Domínium hajói a fázisolt polaronsugarat elsődleges fegyverként használják, és ez komoly előny volt a Föderáció erői ellen a konfliktus korai szakaszában. A USS Odyssey pusztulása komoly idegességet és felhevültséget okozott a Csillagflotta minden részén. A hajógyártást a maximumra növelték és a csillaghajó terveket a harci képességek növelésének irányába módosították, még az Akadémia kiképzési programját is felgyorsították, hogy elegendő legénységet helyezhessenek el az új hajókon. Azonban ezek magukban sokáig kis segítséget nyújtottak, mivel a Domínium a Föderáció hajóit könnyedén legyőzte.
A Föderáció által elindított pajzsfejlesztés talán a legfontosabb fejlesztési projekt lett. 2371 és 2373 között a Föderáció komoly erőket és forrásokat áldozott az új pajzstechnológia kifejlesztésére. 2373-ban sikerült elfoglalni egy Domínium hajót, ezzel a Föderáció egy működő domíniumi fegyverrendszert kapott tanulmányozásra. Ez döntő lépésnek bizonyult egy hatékony polaron pajzs létrehozásához. A rendszer első igazi tesztje 2373 végén történt, amikor a Domínium teljes erejéből megtámadta a Deep Space Nine-t. Az állomás rendszerei nagyon hatékonynak bizonyultak, sikerült feltartóztatni a flottát, és elpusztítani több mint 50 ellenséges hajót. Föderációs hajók és állomások ezek után már ellenálltak a Domínium fegyverzetének a háború végéig.

Plazma


Ionizált gáz, az anyag a negyedik halmazállapota. Töltéssel rendelkező részecskéket tartalmaz, ezáltal a plazma vezeti az elektromos áramot. Leginkább energia szállítására használják. Az elektroplazma-rendszer osztja el a plazmát a hajó egészén.

Pengés fegyverek


Habár hihetetlennek tűnhet, hogy a kardok és kések még a pajzsok és energiafegyverek korában is fennmaradtak, mégis számos kultúra használja ezeket a fegyvereket a 24. században. A legnagyobb részt inkább különböző szertartásokon, tradíciós eseményeken használják őket, mintsem a mindennapi életben. De persze vannak kivételek is. A leghíresebbek közülük a klingonok; ennél a harcos fajnál a legnagyobb dicsőséget a pengével kivívott győzelem jelenti, és a társadalmuk szinte minden tagja megtanulja kezelni ezeket a fegyvereket. Bizonyos helyzetekben az elavultnak tűnő fegyverek is igen nagy előnyt jelenthetnek. A modern csatatéren elhelyezett tompító mezők hatása alatt a hagyományos fézerek és diszruptorok nem működnek, így pl. közelharc esetén egy jó kardvívó gyakran jelentős előnyt élvez.

Bat'leth

Valószínűleg a legkedveltebb pengés fegyver. Az első bat'lethet - a legendák szerint - maga Khaless kovácsolta, aki egy hajfürtjét a Kri'stak vulkánba dobta, majd az égő hajat a Lursor-tóba mártotta, és penge alakúra hajtotta. Khaless ezzel a fegyverrel győzte le a zsarnok Molort, majd bat'lethnek, vagyis a "becsület kardjának" nevezte el. Khaless kardja sok-sok évszázadon keresztül az egyik legfontosabb klingon ereklye volt, de kb. 1000 évvel ezelőtt a hur'qok ellopták. Számos sikertelen próbálkozás után végül 2372-ben megtalálták, de a Kor Dahar-mester vezette küldetés során bekövetkezett incidensek hatására, inkább újra "elvesztették".
A modern bat'leth egy egyszerűbb és kevésbé díszes fegyver, mint az eredeti. A fegyver leginkább egy kétvégű szablyához hasonlít, három a főpenge hátsó élére épített markolattal, és még egy párral ezekkel szemben. A fegyvert általában a kar mellett tartják, és egy egész harcművészetet fejlesztettek ki e fegyver köré. A mérete és tömege leginkább a használójától függ, de általában 116 cm hosszú és 5.3 kg tömegű. A bat'leth baakonitból készül.

Mekleth


Habár kevésbé népszerű, mint a bat'leth, a kisebb mekleth nagyobb hatékonysággal bír az egészen közeli harcban, és avatott kezekben egy bat'lethtel harcoló is könnyedén legyőzhető vele. A mek'leth mérete miatt könnyebben lehet elrejteni. A fegyver viszonylag ritka a klingonok között, mivel a forgatásához jobb képességek kellenek.

D'ktahg


A d'ktahg egy hárompengéjű kés, amelyet szinte minden klingon hord. Gyakran használják "pusztakezes" harcokban, de a legnagyobb jelentősége mégis a klingon ceremóniáknál, szertartásoknál van. Egy klingon harcosnak a d'ktahg jelképezi a személyes becsületét - ha valakitől elveszik a kést, az olyan, mintha a becsületétől fosztanák meg, és ez egy igen komoly sértés.

Önmegsemmisítés


Ha nincs más kiút, egy Csillagflotta kapitány elrendelheti a hajó önmegsemmisítését, ha kilátástalan helyzetbe kerülnének, megakadályozva ezzel például azt, hogy a hajó ellenséges kézre kerüljön. A Galaxy osztályú hajókon két független önmegsemmisítő-rendszer van, külön a csészalj- és a hajtómű-szekción. Önálló alprocesszor-egységek vannak a hajó teljes részén, ezáltal az önmegsemmisítési eljárás a főszámítógép esetleges hibája, kiesése esetén is végrehajtható. Az elsődleges önmegsemmisítő-rendszer a hajót egy hatalmas anyag-antianyag robbanással szétporlasztja; a robbanást a térhajtómű reagens anyagainak vezérelt kieresztésével érik el. A robbanás egy masszív mechanikus és termikus lökést gerjeszt, ami gyorsan és teljesen elpusztítja a hajót. Amikor az önmegsemmisítési szekvencia a végső fázisba lép, a számítógép egy szándékos kaszkádhibát generál, amelyben a térhajtómű összes biztonsági retesze érintett. A 42. fedélzeten található összes antianyagot és az elsődleges deutériumtartálybeli anyagot egyszerre kieresztik. Ez 1000 fotontorpedónyi erejű robbanást hoz létre. A felszabaduló energia eléri az 1015 megajoule-t. Ez az energiamennyiség elég arra, hogy maga a hajó és a rajta található összes technológia teljesen megsemmisüljön. Ha a számítógép nem tudja elküldeni a szükséges instrukciókat a müszaki rendszernek, akkor a tartalék, másodlagos önmegsemmisítő-rendszer lép működésbe. Ez valamivel primitívebb. Robbanóanyag-csomagokat telepítettek a hajó különboző helyeire, köztük az antianyag-tárolókhoz. Ha szükséges, ezeket robbantják fel, kiengedve az antianyagot. Közben a másodlagos rendszer túltölti a fúziós reakciókamrát. Ez 500 fotontorpedó erejű robbanást hoz létre. Habár ez csak fele akkora, mint az elsődleges önmegsemmisítő-rendszer esetén, de ez is elegendő a hajó elpusztításához. Mivel az elsődleges önmegsemmisítési szekvencia a hajtómű-szekcióban lévő antianyag-tárolókat használja, ez a rendszer nem tudja elpusztítani a csészealj-szekciót szeparált repülési módban. Azonban a másodlagos rendszer képes a csészaljat is elpusztítani, így ez lesz a csészealj-szekció elsődleges önmegsemmisítő-rendszere az egyesítésig. Harc közben csak akkor kerül sör önmegsemmisítésre, ha a hajó meghajtó- és fegyver-rendszerei mind leálltak, és nincs esély baráti hajó segítségére. Komputer modellek alapján akkor is szükség lehet a hajó elpusztítására, ha a navigációs vezérlés elromlik, és a hajó lakott területbe csapódhatna. Az önmegsemmisítő-rendszer aktiválása a hajó főtisztjeinek kezében van. Az önmegsemmisítési eljárás megindításához legalább két parancsnoki tiszt hozzájárulása szükséges. Ha a kapitány és az első tiszt meghaltak, a komputer automatikusan megkeresi a következő tisztet a rangsorban; azonban az eljárás elindításához legalább egy műveleti tiszt kell. A szekvencia aktiváláshoz a két rangidős tiszt utasítja a komputert az önmegsemmisítési eljárás megkezdésére, aztán az azonosításhoz megadják a személyes hozzáférési kódjukat esetleg tenyérlenyomatukat. Miután a komputer leellenőrizte őket, a rangidő tiszt kiadja a parancsot az önmegsemmisítési szekvencia indítására. Ezután a komputer megkérdezi a másik tisztet, hogy az egyetért-e; ha igen a rangidős tiszt beállítja a visszaszámlálás idejét. A komputer hangban és a kijelzőkön megjelenő felirattal tájékoztatja a legénységet a hátralévő időről. Ha szükséges csendes visszaszámlálást is el lehet rendelni.
Az önmegsemmisítési szekvencia bármikor megszakítható, mielőtt a visszaszámlálás elérné a nullát. De a leállításhoz mindkét indító tiszt beleegyezése szükséges

Orvosi Segédhologram



Orvosi Segédhologram, a csillaghajók orvosi tisztjének holografikus asszisztense. Az OSH kivetítés és erőterek keveréke, hasonlóan a holofedélzeten létrejövő tárgyakhoz.

Orvosi technológia


Az orvosi technológia gyors fejlődése ma már azt jelenti, hogy egyetlen statikus referenciamunka - mint például ez - sem lehet képes katalógizálni az orvosi felszerelések minden formáját. Ezért ez az írás csak rövid részleteket közöl azon példákról, amelyek a Csillagflotta orvoslásában leginkább elterjedtek.
Hypospray:
A hypospray egy egyszerű és hatékony módja különböző anyagok intravénás bevitelére. Az eszköz egy szórófejet tartalmaz, amely a bőrön keresztül fájdalom nélkül juttatja be a szervezetbe a gyógyszereket, még a ruhán keresztül is. Ehhez csatlakozik egy cserélhető fiola, amely a beadandó anyagot tartalmazza. A hypospray számos előnnyel rendelkezik az egyszerű fecskendőhöz képest; mivel a spray a bőrt nem sérti fel, így a hypospray hegye nem szennyeződik az injekció során. Ezáltal az eszközt többször fel lehet használni a hegy sterilizációja nélkül. A hypospray ezen felül teljesen fájdalommentes, így az injekciótól való félelem már a múltté.
Bioágy:
A kórházi ágy az egyik legfontosabb kelléke egy orvosi intézménynek, mivel a beteg ezen tölti a legtöbb időt. A korai ágyak egyszerűek voltak - csak egy hely, ahol a beteg kényelmesen pihenhet . A technológia előrehaladtával a kórházi ágy jóval rugalmasabbá vált, és már csak idő kérdése volt, mielőtt rutin orvosi rendszerek kerületek bele; ez vezetett el az eszköz korai változatához, amelyet már bioágynak neveznek. Ma a Csillagflotta bioágyát úgy tervezik, hogy széleskörű alapinformációkat adjon a betegről az orvosi személyzetnek. Beépített érzékelők segítségébel a bioágy állandóan figyelhet olyan adatokat mint a szívverés, hőmérséklet, légzés, stb. Ezeket egy állandó helyre írja ki, általában egy a bioágy fejrésze feletti panelre. Így a megjelenített információ a lehető legtisztább és könnyen elérhető. A vizuális megjelenítés mellett a bioágyak hanginformációkat is adhatnak, például a szívverés hangja vagy automatikus figyelmeztetések arra az esetre, ha bármelyik testfunkció is eltérne a beállított értékhatártól. A bioágyak használata alapvetően azt jelenti, hogy minden mai kórházi ágy egyenlő - valójában még jobb - a századokkal ezelőtti "hatékony gondoskodás" filozófiájú ággyal. Azonban, arra azért nincs elég forrás, hogy minden típusú orvosi eszközt az ágyba integráljanak. Mivel az alapvető cél megváltozott, ezért még a legmodernebb orvosi intézmények is csak viszonylag kevés csúcstechnológiájú ágyat tartalmaznak, ezek mellett jóval nagyobb számú standard bioágyat használnak.
Lézerszike:
A lézerszike az egyik legegyszerűbb eszköze a modern orvoslásnak. A szike egy lézersugarat használ a penge helyett, ezzel vágják meg a beteget. A bemetszés ezáltal nagyobb fokú irányítás alatt lehet, és így megszűnt a fizikai érintkezés a beteg és az eszköz között, csökkentve a fertőzés veszélyét.
Kortikális stimulátor:
A kortikális stimulátor egy kicsi eszköz, amelyet a beteg agykéregbeli tevékenységek kontrollálására terveztek. A stimulátort a koponyára helyezik; olyan betegeknél használják akiknél csökkent vagy sérült az agyhullámminta.
Fiziostimulátor:
A fiziostimulátor egy olyan rendszer, amit sérült egyének metabolikus funkcióinak növelésére terveztek. Az egység egy kis tenyérben tartható eszköz. 2267-ben Dr. McCoy ezt az eszközt használta, hogy Kirk kapitányt kihozza a mély kómából.
Autovarrat:
Kézi egység, amelyet a bőrön lévő könnyebb sebek gyógyítására használnak. Autovarratokat használnak bemetszések lezárására, késsel vágott sebek gyógyítására, stb. 2369-ben egy autovarrattal gyógyították meg Picard kapitány szúrt sebét.
Neurális kábító:
Egy kis eszköz, amivel a beteget "elkábítják". A neurális kábítót általában műtétnél, altatáshoz használják.
Genetikus replikátor:
Egy fejlett orvosi rendszer, amit sérült szervek kvantum szintű vizsgálatára és élő pótlások replikálására terveztek. Az eszközt Dr. Toby Russell tervezte, aki a gerincsérülések szakértője. A Föderáció elutasította Dr. Russell kérvényét az emberi kísérletekre, mivel a kockázat elfogadhatatlanul magas volt. 2368-ban ezt az eszközt Worf hadnagyon használták, aki megbénult egy baleset után. A replikátornak sikerült új gerincet létrehoznia, de a beültetés során Worf meghalt a műtőasztalon. Szerencsére a klingon fiziológia lehetővé tette, hogy újjáéldejen és később teljesen felépüljön.
Bőrregenátor:
A bőrregenerátort a beteg bőrén lévő sérülések - pl. zúzódás, horzsolás - gyógyítására használják. A kézben is elférő eszközt az orvos a sérült terület fölött lassan előre-hátra mozgatja. A kezelés általában csak néhány másodpercig tart.
Defibrillátor:
A defibrillátort a szív szinusritmusának helyreállítására használják. A modern defibrillátorok kézben is hordozható eszközök, amelyeket a bőrre tesznek közvetlenül a szív fölött; elindítás után egy számítógép vezérelte áramütést küld a szívbe.
Szubdermális szike:
A szubdermális szikát bőr alatti bemetszésekhez használják, anélkül, hogy magát a bőrt megsértenék. Ennek segítségével egyszerűbb belső műtétek is elvégezhetők, a fertőzés veszélye és a bőrregenerátor használata nélkül

Navigáció

Egy csillaghajó navigálásához rengeteg adatra van szükség, melyek a hajó pontos helyzetének megállapításához szükségesek. A föderációs csillaghajók navigálása a galaxisban egy hatalmas információs adatbázis és a fedélzeti érzékelők által adott adatok alapján történik. A USS Enterprise-D a hajó pozícióját a galaxis középpontjához képest számolja ki, vagy egyéb "fix" referencia ponthoz képest, mint pl. a Föld. Közeli manővereknél, mint például a dokkolás, a helyzetmeghatározás 2.75 centiméterre pontos. Egyéb esetekben 10 (esetleg 100) kilométeren belül képes meghatározni a helyzetét. A navigációs műveleteket általában a conn-ról (navigációs állomásról, "kormány") vezérlik a parancsnokló tiszt utasításai alapján. Az irány megadásának legegyszerűbb módja a cél megnevezése; amint betáplálták az adatokat a kormányba, a hajó komputerei a navigációs adatbázis alapján automatikusan meghatározzák a röppályát. Ha egy olyan nagy területet, mint pl. egy szektort adnak meg, akkor a komputerek a terület középpontjába vezető utat adják meg. Gyakran egy másik hajót jelölnek meg célként. Amíg a hajó érzékelőtávolságon belül van, a számítógép képes megadni az elfogó pályát. Navigációs utasításokat galaktikus koordinátában is megadhatnak. Azonban ezt a módszert ritkán használják, mivel ki kell számítani a vonatkozó koordináta információkat. Ezért legtöbbször relatív irányokat adnak meg. Ez két egymásra merőleges síktengelyből áll: az első a vízszintes, a második a függőleges. Mindkét tengelyt 360 fokonként osztják fel, és 0 jelöli az egyenesen előre irányt. Így ha a megadott irány 000.0, akkor a hajó nem változtat addigi repülési helyzetén. A vízszintes síkon az értékek a hajó jobb oldala felé nőnek; a függőleges síkon a hajó feletti irányokban növekednek. A 150.0 irány ezek szerint azt jelent, hogy a hajó 150 fokot fordul jobbra, de nem billen fel vagy le. A 150.20-as irány esetén a hajó 150 fokot fordul jobbra, és 20 fokkal növeli az állásszögét az eredetihez képest. A navigációs utasításokat ilyen alakban adják meg. A valóságban ez annyival egészül ki, hogy a két tengelyt a hajót és a galaxis középpontját összekötő képzeletbeli vonal körül van. A 000.0-ás irány így pontosan a galaxis középpontja felé vezető irányt jelöli. Az utasítások egyszerűek lehetnek, de a csillagközi célok közötti út kiszámítása igen nehéz feladat. Ez azért van, mert lehetetlen egy teljesen pontos térképet készíteni a galaxisról; minden tárgy a saját irányába mozog. A nehézségek ellenére a Föderáció a galaxis nagy részét felvázolta, valamint egyéb információforrásokat is igénybe vesznek, szubtéri állomásokat, föderációs hajókat, szondákat és érzékelőplatformokat, hogy folyamatosan frissítsék az adatokat. A Csillagflotta Csillagtérképészeti részlege a csillagok jóval nagyobb részét feljegyezte, mint amit emberi expedíciók elértek. A Föderáció szélén lévő Argus állomás például fényévekkel távolabbi rendszerekről is gyűjt adatokat. Ezeket az adatokat rendszeresen frissíti, az információkat pedig elküldi a Föderáció helyőrségeinek. A Csillagflotta is frissíti a galaktikus adatbázist, rendszeren küld ki szondákat és mélyűri felfedező hajókat az űr felfedezetlen részeibe. Majd az adatokat visszaküldik a központba, ahonnan a többi hajó adatbázisát is frissíthetik. Az Enterprise számos érzékelővel van felszerelve, amelyek - együttműködve az adatbázissal - még pontosabb információt képesek szolgáltatni. Utazás közben nagyon fontos, hogy a hajó komputerei pontosan meg tudják határozni a sebességet, hogy megadhassák a hajó pillanatnyi helyzetét. A Föderációs Bázisidő Jelzőállomásainak kiterjedt hálózatán keresztül az Enterprise lekérdezheti az abszolút időt, amiből kiszámíthatja a sebességet. Amikor a hajó nem tud kapcsolatban lépni a jelzőállomásokkal, akkor a fedélzeti bázisidő processzorok szolgáltatják az adatokat, de ezeket néhány temporális torzulás befolyásolhatja, ezért amint lehet a hajónak szinkronizálnia kell az adatokat egy állomással. Az időtorzulások nagy impulzus sebességnél igen jelentősek, de a hajó irány- és navigációs alprocesszorai nagyban kompenzálhatják ezt. Egy röppálya kiszámításakor olyan repülési utat kell kiszámolni, amely elkerüli a veszélyesebb tárgyakat, mint például egy csillag vagy egyéb szilárd tárgyak. Utazás közben a számítógépek folyamatosan frissítik a repülési tervet, korrigálják az irányt, ha új adatokat kapnak a környezetről.

Mesterséges gravitációs rendszer



A csillaghajók legénysége szabadon, a súlytalanság minden problémája nélkül mozoghat a fedélzeten, mert egy kicsi generátorokból álló hálózat dolgozik együtt, hogy létrehozzák a lehúzó erő "érzetét". A gravitációs teret irányított gravitonok segítségével hozzák létre, hasonlóan, mint a hajók vonósugarait. Az erő egy üreges anicium titanid 454 hengerbe van bevezetve, ahol egy szupervezető thoronium arkenid rotor van felfüggesztve túlnyomásos chrylon gázban. A rotor hozza létre a gravitációs mezőt, hasonlót, mint ami egy M típusú bolygón érezhető.

M típusú bolygó



A nitrogén-hidrogén légkörrel rendelkező bolygók osztálya. Az M típusú bolygók a földihez hasonló körülményeket biztosítanak. (az elnevezés a vulkáni Minshara-osztály nevéből ered)

Lézer


A lézer az angol Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation rövidítése, vagyis: fény erősítése indukált kisugárzás révén. A lézert a 20. század elején fedezték fel a Földön, de csak a 21. század közepén terjedt el, mint fegyver. A legtöbb lézer valamilyen gázt vagy kristályt használ, amelyben az elektronokat gerjesztett állapotba hozzák. Tükrök segítségével gyűjtik össze a szétszóródó fotonokat, amelyeket a fenti közegen átvezetnek, ezzel kaszkádreakciót hoznak létre, amelynek az eredménye egy kitörő fénynyaláb. A lézerből kikerülő sugár egyszínű, koherens és nagyon nagy erősségű. Nagy energiájú lézerek, így képesek arra, hogy egy kis területre nagy mennyiségű energiát fókuszáljanak, aminek eredménye igen komoly fizikai sérülés.
A lézereket két évszázadok keresztül használták, és ezek voltak a Daedalus és a Constitution osztály legfőbb fegyverei a Föderáció korai éveiben. 2255-ben a standard kézi lézer igen vastag sziklát is képes volt átütni. Egy nagy ágyúszerű fegyver nagyon nagy tűzerőt biztosított - ez a fegyver arra is képes lehetett, hogy egy távoli energiaforrás erejét felhasználva akár egy fél kontinenst elpusztítson. 2255 és 2265 között a Csillagflotta a lézereket a fejletebb fézerekre cserélte. Ma már a lézerek nem elég erősek a Föderáció csillaghajó ellen, ugyanis a navigációs pajzsok miatt a hajók immunisak az energia e formájával szemben.

LCARS



LCARS = Library Computer Access & Retrieval System (számítógépes adatelérés és visszakereső rendszer). Az LCARS a legénység interfész szoftvere. Az LCARS folyamatosan figyeli a működési aktivitást, és átállítja a felhasználónak mutatott kijelzőfelületet a legtöbbször használt parancsok elérésére. Az LCARS szoftver a felhasználót rengeteg információval képes ellátni, hogy más megengedhető parancsok, utasítások közül is választhasson.

Kvantum szingularitás
Fekete lyuknak is hívják. A gravitáció hatalmas koncentrációja, amely olyan nagy, hogy még a fény sem tud kiszabadulni. A fekete lyuk közepében a legerősebb a hatás, és itt a jelenleg még ismeretlen fizika törvényei uralkodnak. Még az elemi részecskék is, amelyek az atomot alkotják, hihetetlenül összetömörülnek, úgy hogy a sűrűségük közel végtelen lesz, és ezt hívják szingularitásnak.

Koordináták


Egy csillaghajó navigálásához rengeteg adatra van szükség, melyek a hajó pontos helyzetének megállapításához szükségesek. Az NCC-1701-D USS Enterprise-t számos külső és belső koordinátákkal azért, hogy a hajón minden egyes pontot könnyen és pontosan meghatározhassanak. A belső és külső koordináták a háromdimenziós matematematikai rendszeren alapulnak; az X tengely a hajó bal oldalától a jobb oldaláig fut vízszintesen végig, az Y tengely függőlegesen fut a hajó hátától a hasáig, a Z tengely a hátuljától az elejéig fut. Az Enterprise esetén ezt a rendszert továbbfejlesztették azzal, hogy a koordinátákat minden egyes konfigurációhoz meghatározták, vagyis külön koordinátákat használnak egyesített, illetve szeparált módban. Utóbbi esetben külön a csészaalj- szekciónak és a hajtómű-szekciónak. A használt koordináta-rendszert egy alsó indexxel is jelölik: az egyesített konfigurációt 'D' jelöli (XYZD), a csészealj-szekciónál 'S'-t használnak (XYZS), a harci-szekciónál 'B'-t (XYZB). A hajó több fontosabb részének szintén saját koordinátákat adnak, pl. a hajtóműgondoláknál XYZNP a bal oldali, XYZNS a jobb oldali gondolát jelöli. A távolságokat centiméterben adják meg. Így például a csészealj-szekció buroklatának egy pontja 489 centiméterre van a jobb oldal irányába, 1034 centiméter a hajó háta felé és 1296 centiméter a hajó tatja felé; az XYZS koordináták így: 0489, 1034, 1296. A hajó belsejében egy még pontosabb koordináta-rendszert használnak, amely 15 számjegyű kódon alapszik. Az XYZ koordinátákon felül két további számcsoportot használnak. A koordináta 2 jeggyel kezdődik, amely a szint számát jelöli. A következő kettő a szektort adja meg; a csészealj-szekciót 10 fokonként bontották részekre, összesen 36 darab szektorra. A hajtómű-szekcióban a hajót 10 szektorra osztották, amelyek a hajó tatjától az orrig helyezkednek el; a nulladik a leghátsó, a kilencedik az orrhoz leközelebbi. Hogy elkerüljék a kavarodást, a hajtómű-szekció szektor számai egy 5-ös számmal kezdődnek. Vagyis 50-től 59-ig vannak megszámozva. A szektorszám után két jegy jelöli a szektoron belüli részleg vagy állomás számát. Az utolsó kilenc számjegy adja a részelgen belüli XYZ koordinátákat. Így a 12-2306-234,426,187 szám a 12. szinten, a 23. szektorban lévő 6-os részlegben jelöli ki a koordinátákat. Ezzel a rendszer egy Csillagflotta tiszt akkor is könnyen megtalált bármilyen pontot a hajón, ha még sosem járt azon.

Kvantumtorpedó


A 2360-as években erősödő romulán aktivitás és a Borg fenyegetése válaszra késztette a Csillagflottát; ezen projektek egyike az új kvantumtorpedó. Habár elméletileg nincs felső határa az anyag/antianyag torpedórobbanófej méretének, a 25 izotonnánál nagyobb erejű robbanófejek túl nagyok és nehezek ahhoz, hogy igazán hatékony fegyverek legyenek. A Csillagflotta egy olyan robbanófejet akart kifejleszteni, amely akár 50 izotonnánál nagyobb tűzerőt képvisel, és a fegyver hatékonysága sem csökken. A Csillagflotta kutatói a fejlesztést a nullpont energiarendszer irányába folytatták. A kezdeti tesztek még negatív energiaegyenleget eredményeztek - több energia kellett a nullpont reakció elindításához, mint amint a reakció végül kitermelt. Ezt a problémát végül legyőzték, és sikerült felrobbantani egy 52.3 izotonnás kvantumtorpedót a Grommbridge 273-2A gyárnál. Az eszköz működés közben egy 11-dimenziós téridő membránt hoz létre, amely egy füzérré csavarodik fel. Ez az eljárás rengeteg szubatomikus részecskét hoz létre, majd egy robbanás formájában nagy energiát képes felszabadítani. Az elkészített torpedó mérete hasonló a standard fotontorpedóéhoz, és egy sűrített tritánium és duránium hab vázból áll, amit egy ablatív réteg és egy sugárzásnyelő polimer bevonat vesz körül. Maga a robbanófej egy nullpont-mező reaktorkamrából áll, amely egy könnycsepp alakú rodínium ditellenit kristályból készült, és szintetikus neutronium és dilítium burok veszi körül. Ehhez egy nullpont indító csatlakozik; az indító egy elektromágneses egyenirányítóból, egy hullámvezető szálból, egy szubtérmező-erősítőből és egy kontinuumtorzító sugárzóból készül. A sugárzó hozza létre a tényleges szűkítő mezőt egy kúp alakú szegből 10-16 méter hosszan a torpedó orrán. A nullpont indító egy 21.8 izotonna erejű fejlesztett fotontorpedó robbanásából szerez energiát. Az anyag/antianyag reakció négyszer zajlik le egy standard robbanófejnél; a robbanás energiáját átvezetik az indítón 10-7 másodperc alatt, ez feltölti a sugárzót, amely egy feszültséget hoz létre a vákuum tartományában. Amint a vákuum membrán 10-4 másodperc alatt kifeszül, egy min. 50 izotonnának megfelelő energiapotenciál jön létre. Ez az energia 10 -8 másodpercig a reaktorkamrába kerül, és innen engedik ki a kamra falának irányított "hibájának" eredményeként. A kvantumtorpedó meghajtó és irányító rendszerei is fejlettebbek egy standard fotontorpedóéhoz képest. A számítógépes rendszer bioneurális gélcsomagokon alapszik, hatékonyabb adatátvitelt és irányítási képességet eredményezve. Egy kvantumtorpedó előállítása kezdetben nehezen ment, mivel sok olyan részből áll, amely nem replikálható. Ennek eredményeként a kvantumtorpedót csak viszonylag kevés hajóra telepítették. Miután ezt a problémát is sikerült megoldani, a kvantumtorpedó már egyre szélesebb körben válik bevethetővé. A kardassziaiak is létrehozták a kvantumtorpedó egy verzióját, amivel a Csatahajó típusú hajóikat szerelték fel. Kiderült, hogy a fejlesztés közben az Obszidián Rend egy ügynöke lemásolta és kijutatta a Csillagflotta kvantumtorpedójának terveit. A kardassziaiak állítólag komoly problémákkal szembesültek a kvantumtorpedó gyártása során, és a torpedóik jóval kisebb erejűek lettek a Csillagflotta modelljeinél. Ennek eredményeként a Hadvezetés úgy döntött, hogy a kvantumtorpedó nem megfelelő arra, hogy a flotta fő torpedófegyverzete legyen, és kis hatótávolságú védelmi rendszerként kezdték használni. A kardassziaik közben igyekeztek fejleszteni a kvantumtorpedójukon, de a klingonokkal vívott háborúban sok kutató- és gyártóközpontjuk megsemmisült, a legtöbb a személyzettel együtt. Habár a részletek nem világosak, úgy tűnik, hogy a kardassziaiak kénytelenek voltak abbahagy e fegyver gyártását. A legtöbb kvantumtorpedó-indító a fotontorpedó-indítók egyszerű változata. Az első modell a pulzálótüzelésű-vetőcső kvantumverziója volt a Defianton, amely másodpercenként egy torpedót volt képes kilőni. A Sovereignen jelent meg a kvantum robbanótüzelésű-vetőcső - a 4-es típusú foton robbanótüzelésű modell változata.
Szintén a Sovereignen jelent meg a gyorstüzelésű torony; ennek segítségével a célpont közvetlenül lőhető, nem kell a kilövés után irányítani - ezzel sikerült lecsökkenteni a kis távolságban lévő célpontok elleni torpedók repülési idejét. A Sovereign tornya másodpercenként 4 torpedót képes kilőni, ezzel gyorsabb, mint bármelyik torpedóvető.
avatar
Benjamin Lafayette Sisko

Hozzászólások száma : 12
Regisztráció dátuma : 2009. Dec. 12.
Tartózkodási hely : DS9
Kinézet : Kopasz fej, marcona tekintet. Gyakran így jellemzik a kapitányt. Nem véletlenül.
Foglalkozás : Kapitány

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.